Törzsvásárlói kártyát a vállalkozások általában térítésmentesen adnak ügyfeleiknek, de előfordulhatnak olyan üzleti modellek is, amelyekben térítés ellenében kaphatnak a vásárlók kedvezménykártyát. Ilyen megoldás, amikor egy egyszeri (pl. 10.000 Ft feletti) vásárláshoz kötik a kártyaadást, vagy előfordulhat az is, hogy térítés ellenében kaphat valaki klubkártyát. Utóbbi általában a komolyabb (akár 20 – 30%) kedvezményt biztosító kártyarendszerekre jellemző.

Oda kell figyelni, hogy a beváltható termék, vagy szolgáltatás az üzletnek ne kerüljön sokba, viszont a vásárlóknak egy megszerzendő értéket jelentsen. Ezek ne legyenek nagyon nehezen elérhetők a vásárlók számára, mert nem fognak elég motivációt érezni azok megszerzésére.

Megfelelően kidolgozott, egyszerű és átlátható kedvezményrendszert kell kialakítani, mert ha az akció túl bonyolult, akkor a vevők nem szívesen fognak foglalkozni vele.

 

Oda kell figyelni, hogy a beváltható termék, vagy szolgáltatás az üzletnek ne kerüljön sokba, viszont a vásárlóknak egy megszerzendő értéket jelentsen. Ezek ne legyenek nagyon nehezen elérhetők a vásárlók számára, mert nem fognak elég motivációt érezni azok megszerzésére.

A 4.900 Ft-tól 19.900 Ft-ig terjedő havidíj első pillantásra soknak tűnhet, de ha kiszámoljuk, hogy egy vásárlóra mennyit kell költeni, akkor a következő összegek jönnek ki:

100 vásárló esetén 49 Ft

500 vásárló esetén 20 Ft

1.000 vásárló esetén 15 Ft

Ugye, hogy így már nem is olyan sok? Számításaink szerint a rendszer fenntartási díjának kitermeléséhez bőven elegendő a törzsvásárlók 10%-ának havi egyszeri, 1.000 Ft körüli költése az üzletben. A valóságban azonban sokkal nagyobb részük fog rendszeres időközönként visszatérni, ha jól felépítjük az ösztönző rendszerünket.

[Áfa törvény 22. § (4) bekezdés a) pont]

2. Amennyiben törzsvásárlói kártya nem minősül utalványnak, úgy a pontot mint kedvezményes vásárlásra jogosító igazolást lehet felfogni, hiszen a pontakció célja, hogy elősegítse a törzsvásárlói vevőkör kialakítását, az egyes termékek vásárlásának ösztönzését; tehát végeredményben azt, hogy a vevő visszatérjen levásárolni a pontjait. Ezért az első értékesítés adóalapja – amelyhez kapcsolódóan adja az eladó a pontot – változatlan marad és a pontot, mint kedvezményes vásárlásra jogosító igazolást az eladó ajándékba adja, így az nem jár adókötelezettséggel. Ennek adóalap módosító hatása akkor jelentkezik, ha ezen jogosítványt a vásárló a későbbi vásárlásánál beváltja, tehát olcsóbban vásárol. Ez utóbbi vásárlásnál az eladó az összegyűjtött pontot felmutatónak, vagyis az igazolás birtokosának (a kártyán jóváírt pontok alapján) árengedményt ad. Ekkor az Áfa törvény 22. § (4) bekezdés a) pontja szerinti árengedményről van szó, így az adóalapba e második értékesítésnél a pontok értékével megegyező összeg nem számít bele. Amennyiben későbbi vásárlások során a pontbeszámítás révén az ellenérték nullára csökken, úgy az Áfa törvény 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján ellenérték nélküli átadás címén áfa-kötelezettség keletkezik.

(PM 21.407/1/2000. Forgalmi adó és Vám főosztály – APEH 1223975443 Adónemek főosztálya, APEH Hatósági főosztály 1223373652, APEH Jogi főosztály J-819/2000.; AEÉ 2001/5.)

Az Adó és Ellenőrzési Értesítő 2002/8. számának Melléklete pontosította a 2001/29. számú APEH-iránymutatást, és így az iránymutatás korábbi szövegével ellentétben a pontbeszámítás révén nullára csökkent ellenérték esetén sem keletkezik az áfatörvény 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján áfafizetési kötelezettség.

A 2001/29. számú APEH-iránymutatás pontosításával a pontgyűjtő akció keretében a 100 százalékban ponttal megfizetett termék nem minősül az áfatörvény 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján ellenérték nélküli átadásnak, ezért nem keletkezik áfafizetési kötelezettség a termék átadójánál. Az átadott termék beszerzésére jutó áfa – az áfatörvényben foglalt, az adólevonásra jogosító további feltételek, illetve az APEH-iránymutatásban foglaltak teljesítése esetén – levonható.